Nyolcvanegy évvel ezelőtt január elején kezdődött meg a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása, aminek következtében a 250 ezer fős 2. magyar hadsereg kötelékéhez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg, vagy estek fogságba.
A MATASZ Pest Vármegyei Szervezet, Nagybaczoni Nagy Vilmos Menetszázada a „MATASZ DON-81” Emléktúra” országos rendezvénysorozata keretén belül előbb Budakalászról indulva, Pomázon keresztül Szentendréig menetelt, majd egy hét múlva a Pilisvörösvár-Pilisszentiván-Piliscsaba menetvonalon tisztelgett az 1943-ban a doni harcokban résztvevő 2. Magyar Királyi Hadsereg katonái és munkaszolgálatosai emléke előtt, illetve Nagybaczoni Nagy Vilmos egykori honvédelmi miniszter sírja előtt.
A Don-kanyar minden hőse és áldozata előtt tisztelegtek. Ezekben a napokban évről évre felidézzük az ő emléküket, és akárhányszor is gondolunk rájuk, a szívünk mindig összeszorul és könnyek szöknek a szemünkbe. Rájuk, akiknek az elmondhatatlan körülménynek között, többszörös túlerővel szemben, fagyban, embertelen körülmények között kellett tartaniuk magukat. Ezek között az elképzelhetetlen szenvedést okozó körülmények között nyilvánult meg emberi tartásuk: az összetartás, a bajtársiasság, a hősiesség, a hazaszeretet legnagyszerűbb példáit mutatták. S életük utolsó perceiben is családjaikra, hátramaradó szeretteikre gondoltak.
Elemi kötelességünk emléküket felidézni, ápolni, s elemi kötelességünk ugyanolyan eltökéltséget, szilárdságot tanúsítanunk családunk, értékeink, hazánk védelmében napjainkban, ahogy azt ők tették egykor a Don poklában.
„Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg! (…)
Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Álmodjatok ott messzi idegenben, magyar testvéreink: fiúk és apák.
Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak halk zúgása, mint a Tisza folyó.” dr. Zempléni Miklós: A boldog szunnyadókhoz